Az özvegyi nyugdíj
Egy korábbi cikkünk kapcsán több olvasó is érdeklődik az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos szabályokról, ezért most ismét ezzel a témával foglalkozunk.
Özvegyi nyugdíjra alapvetően az jogosult, akinek a házastársa az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, rokkantsági nyugdíjasként halt meg. Az ellátás megállapítható ideiglenes jelleggel: ez esetben egy évre szól. Ezt követően is jogosult lehet a túlélő házastárs özvegyi nyugdíjra, amennyiben a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte vagy rokkant. Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár megállapításánál a korkedvezmény és egyéb kedvezmények nélkül számított életkort kell érteni. Gyakorlati példán levezetve: ha egy hölgy 1949-ben született, akkor jogosult lehet előrehozott öregségi nyugdíjra, hiszen ehhez 38 év szolgálati idő és az 57. évének betöltése a feltétel. A rá irányadó öregséginyugdíj-korhatár azonban 62 év. Amennyiben a házastársa meghal az idén, akkor ebben az esetben ideiglenes jelleggel, 1 évre állapítható meg számára az özvegyi nyugdíj. Nincs akadálya azonban annak, hogy a 62. évének a betöltésekor újra kérje az özvegyi nyugdíj megállapítását. A jogszabály ugyanis tartalmaz egy olyan rendelkezést is, hogy ellátásra jogosultságot szerez az is, aki a feltételeket házastársának halálától számított 10 éven belül megszerzi, amennyiben a házastársa 1993. február 28-át követően halt meg, míg ha házastárs halála ez időpont előtti, akkor az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 15 évet kell figyelembe venni. Ezzel kapcsolatban még egy dolog igazán lényeges: az 1997. január 1. előtt megállapított özvegyi nyugdíjak esetén a jogosultság akkor éled fel, ha a férfi a 60., a nő pedig az 55. életévét betölti. Ez az oka annak, hogy ha valakinek több évvel ezelőtt halt meg a házastársa, feléledés jogcímen az ellátás megállapítható számára akkor is, ha nincs 62 éves.
Az özvegyi ellátás mértéke is változó. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ideiglenesen megállapított összeg alapesetben 60%-a annak a nyugdíjnak, ami megillette az elhunytat a halála időpontjában. A véglegesen megállapított ellátás mértéke attól függ, hogy saját jogon nyugdíjas kapja-e azt, vagy sem. Amennyiben ugyanis az özvegy saját jogú nyugellátásban is részesül, úgy 30%-os mértékű ellátást kell megállapítani a számára, míg egyéb esetben a 60 százalékos összeg illeti meg mindaddig, amíg saját ellátásra jogosulttá nem válik. Azok, akik 1998. január 1-e előtt özvegyültek meg, és együtt kaphatják saját nyugdíjukat és mellé még elhunyt házastársuk nyugdíjának akár 60%-át, 63.560 forintig jogosultak erre. Az az özvegy, akinek a járadékát 60 százalékban állapították meg, és a 63.560 forintos együttfolyósítási összeghatár őt kedvezőtlenül érinti, akkor kérheti a 30 százalékos ellátás figyelembe vételét is, ugyanis ez összeghatár nélkül megilleti őt.
Végül még egy fontos szempont: az ellátás megállapítása mindig kérelemre történik – ezért ha valaki úgy ítéli meg, hogy az ellátásra jogosult, akkor kérelmet kell előterjesztenie a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóságnál, ha az elhunyt nyugdíjas volt, egyébként pedig az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatósághoz kell fordulni.
